Vakok turista szakosztálya rendezvényeinek beszámolója

• Évzáró kirándulás 2010
• Pozsonyi kirándulás 2010
• Öt nap Erdélyben 2010
• Ahol "Aranygyökereink" nőttek
• Mikszáth és Madách szülőföldjén tett kirándulás
• A Fertő tó vidékén jártunk
• Budapesti turisták kirándulása 2009 május 22-24

Évzáró kirándulás 2010(Vissza a lap tetejére)

 

 

A VGYHE Turista Szakosztálya 2010. október 16.-án egynapos autóbuszos kirándulást szervezett a Kiskunságba. Erre a kirándulásra a Migrai Bt. autóbuszával utaztunk, amelyet a jármű tulajdonosa, Migrai Miklós a tőle megszokott biztonsággal vezetett. Idegenvezetőnk Kiss Márta volt, aki ez alkalommal elsőként látta el a számunka oly fontos munkáját.

Kissé borongós időben indultunk el erre az útra, hamarosan megérkeztünk az említett tájegységre. Utunk során idegenvezetőnk részletesen tájékoztatott bennünket a látnivalókról, a tájakról, a településekről. E tájegységre Árpád házi királyaink közül a tatárjárás után kunokat telepítettek le, ennek emlékére emeltek szobrot IV. (Kun) László királyunknak, Kiskunlacházán 2000-ben. Ezen életnagyságú, bronzból készült, álló alakos szobor alkotója Domonkos Béla szobrászművész.

Bács-Kiskun megye ma hazánk legnagyobb megyéje. Jelenleg 14 város van e megye területén. A hazai gyümölcs- és szőlőtermelés legnagyobb tájegysége. Szabadszálláson a József Attila emlékházat kerestük fel. E településen élt József Attila anyai nagyapja, Pőcze Imre. Az ő lánya itt nevelkedett. József Attila testvéreivel gyakran tartózkodott nagyszüleinél. A költő nagyapjáról jó jellemzést ad a Dörmögőház című versében. A költő születésének 100. évfordulóján felújították az egykori csőszházat, akkor avatták fel a költő mellszobrát is e helyen. Az egykori kis házat korabeli bútorokkal, használati eszközökkel rendezték be. E házban látogatásunk végén egyik társunk, Borsodi Zsuzsa a költő Kései sirató című versét mondta el.

Utunk következő állomása Kecelen volt. Ott a Pintér művek területén a haditechnikai gyűjteményes kiállítás anyagát néztük meg. Különböző harcászati eszközök, gépek, tárgyak láthatók e helyen. Utána Kecelen volt e kirándulás záró programja, a disznótoros ebéd.

Mindkét településen a helyi idegenvezetők részletesen tájékoztattak bennünket a látnivalókról, nevezetességekről. Közben számos dokumentumot is felolvastak. Valójában egy jól sikerült évzáró kirándulás részesei lehettünk. Sok új ismerettel, élménnyel térhettünk haza. Ez a jól sikerült kirándulásunk a Szerencsejáték Zrt. támogatásával valósulhatott meg.

 

Lak István

 

Pozsonyi kirándulás 2010(Vissza a lap tetejére)

 

Paloták, várak - látványosságok és tanuk

Vannak az időjárásnak kegyeltjei. Így gondolták a budapesti Hermina Egyesület Turista szakosztályának tagjai, mikor szeptember 3-án, szép őszi időben háromnapos kirándulásra indultak. Ez igaz is volt, csak egyszer kapott el a zápor, de akkor Pozsonyban bőrig áztunk.

Utunk elején Székesfehérváron tartottunk rövid pihenőt. Bekukkantva az úgynevezett Rácvárosba, láthattunk néhány régi, kis ablakos házat, deszka kerítéssel, melyeket skanzenné nyilvánítottak, de a mai napig laknak benne.

Az első nap programjának középpontjában Várpalota megtekintése állt. Először Mátyás király várát néztük meg, melynek négy tornyából, kettő áll még. Túry György egy ideig sikeresen védte a török ellen. A XVIII. századtól a Zichy grófok lakták, míg kényelmetlenné nem vált, s át nem költöztek a ma is nevüket viselő kastélyba. Az impozáns Zichy-palotát az 1870-80-as években Ybl Miklós tervei alapján újították föl. Ebben a szép Zichy-kastélyban talált otthonra a Trianon Múzeum. Minden állami támogatás nélkül, civilek adományaiból nyílt meg 2004-ben. A kiállítás szellemiségét vetíti előre a bejárat előtti kőlapon, fekete márványból kivágott Nagy-Magyarország gyászos alakja. A kőből faragott turul - a mondák ősi totemállata - le van szíjazva, az idegen országokba szakadt magyarok rabságát kifejezve.

A termekben az idegenvezető megismertetett a trianoni béke súlyos következményeivel: az ország területi veszteségeivel, az erdős és ásványkincsekben gazdag részek elszakításával. Színmagyar vidékeket elvettek, csakhogy a vasúti csomópontok, például Nagyvárad az utódállamokhoz kerüljenek. 1918 végén, 1919 első hónapjaiban betolakodó cseh és román csapatokkal szemben a megalkuvó Károlyi Mihály féle vezetés nem mert, nem akart föllépni. A pszichológus Freud mondta: „Nem értem a magyarokat. A legokosabb grófot - Tisza Istvánt - megölték, a legbutább grófot - Károlyi Mihályt - megtették miniszterelnöknek."

Ellenállás azonban volt az országban, például Balassagyarmaton a helyi vasutasok fölkeresték a közelben állomásozó hazafias érzelmű Vizi századost, és közösen kiverték a betolakodó cseheket. Prónay Pál főleg egyetemistákból toborzott úgynevezett „rongyos gárdája" Nyugat-Magyarországon kikiáltotta a Lajta Bánságot, mint önálló területet. A nagyhatalmak kénytelenek voltak népszavazást kiírni. A soproniak Magyarországra szavaztak, ezért kapta Sopron a „leghűségesebb város" címet. A székely hadosztály hősi ellenállásáról is vannak kiállítva dokumentumok. A kommunista tanácsköztársaság ellenségnek tekintette őket. Ezért be kellett szüntetniük ellenállásukat a románokkal szemben.

A két világháború között nem volt magyar ember, aki beletörődött volna az igazságtalan békediktátumba. Még a kommunista nézetekhez közel álló József Attila is írt ilyen című verset: „Nem, nem, soha". Természetesen a szocializmus éveiben ezt kihagyták gyűjteményes köteteiből. Művészek százai fejezték ki bánatukat a megcsonkított haza miatt. A hangszórókból lehetett hallani, amint a híres színésznő, Szeleczky Zita, szívettépően mond éppen egy Remenyik Sándor verset. A portán meg lehetett vásárolni a művésznő ötféle CD-jét, és az ország gyarapításról szóló DVD-t is.

Felfrissülést jelentett délután a Cseszneki várhoz vezető séta. Az égnek meredő falmaradványok a néhai ablak-, ajtónyílásokkal régi idők szellemét idézték fel.

 

Megemlítem még Soly községben egy 12-méteres fakardot csodáltunk meg, melyet a 997-es Koppány fölötti győzelem emlékére állítottak.

Este Mosonmagyaróváron kényelmes, kétágyas szobákban tértünk nyugovóra.

Másnap Pozsonyba, abba a városba utaztunk, amely Buda török kézre kerülése után 300 évig Magyarország fővárosa volt, ma pedig Szlovákia fővárosa. 907-ben a magyarok győztes csatája Pozsonynál zajlott le, és ezzel lett végleges területfoglalásuk, ekkor fejeződött be igazán a honfoglalás.

A középkorban, Mátyás idején alakult ki a vár négyszögű alaprajza, két belső udvara, négy sarkán négy toronnyal, s ezért a nép fordított asztalnak nevezte. A várat a török nem tudta elfoglalni, csak Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-21 között. Mária Terézia kedvenc tartózkodási helye volt, fel is újította. Itt működött a Helytartótanács, a királyi lovarda, képtár. Sajnos II. József a sok műkincset Bécsbe vitette, ezzel megteremtve a híres Albertiumot. A magyarokat ezzel nagy veszteség érte.

Jelenleg a várat fölújították, úgy néz ki, mint egy tökéletes, nagy makett, négy piros tetejű tornyával, világos falaival.  Igazi élményt az jelentett, amikor egyik bástyáról letekintve, alattunk megláttuk a hömpölygő Dunát. Távolabb hegyek koszorúja övezte a látóhatárt.

A városban több szép épületet tekintettünk meg, ezek közül egyet emelnék ki, az Eszterházy családét, az úgynevezett Prímási palotát. A klasszicista bejáraton áthaladva szökőkutat, a Sárkányölő Szent György szobor másolatát láthattuk. Az 1847-48-as országgyűlés itt ülésezett, amíg a forradalom következtében Pestre nem költöztették, de már népképviseleti résztvevőkkel. Nem tudom megtenni, hogy meg ne említsem a Szent Márton Templomot, amely kívül-belül is nagyon szép, és itt koronázták meg századokon át a magyar királyokat. A belvárosban sétálóutcák, tele kávézókkal, virágokkal. Néhol halk zene szólt. Az idilli képet a már említett zápor zavarta meg. Nedves ruháinkat Dévényben, következő állomáshelyünkön szárítgattuk.

Lassan emelkedő, kényelmes, széles út vezet a Dévényi várhoz, amely valójában tető nélküli falak maradványa. Fölérve az egyik ép bástyára, gyönyörű táj tárult elénk. A Duna félkörívben kanyarodott lábunknál, ahol álltunk szlovák terület volt, a szemközti part már Ausztriához tartozott. A folyam erős sodrással igyekezett útját folytatni Magyarország felé. A nagy szabad térségben a végtelen mennybolt alatt, a fenséges természet hatására az ember lelke kitárul, szíve megtelik gyönyörűséggel.

Visszatérve Magyarországra, a finom vacsora után szálláshelyünkkel, a Moson és Magyaróvár egyesüléséből alakult kedves kis várossal ismerkedtünk, folytatva ezt másnap reggel is.

Majd Abdát kerestük fel, ahol a munkaszolgálatosként, „erőltetett menetbe" kényszerített költő nem tudott már továbbmenni. Emlékét a régi bécsi országúton egészalakos, köpenyes szobra, valamint kissé távolabb a 22 ember agyonlövésének színhelyén álló mellszobra őrzi a költő soraival: „Virág voltam, gyökér lettem. Súlyos nehéz föld felettem."

A szomorú hely emlékeit kellemes győri élmények igyekeztek feledtetni. A szép, kultúrált város nevezetességei közül csak néhányat lehet kiemelni, mint a karmeliták gyönyörű templomát, a Xantus János Múzeum könyvtárát, amelyben hajdan megszállt Napóleon. A Széchenyi térre érve földbe gyökerezik az ember lába a lenyűgöző látvány hatására. Valóban Európa egyik legszebb terén járunk. Egyik kiemelkedő pontja a bencések kéttornyú, hófehér barokk temploma a mellette lévő bencés gimnáziummal. Középen a szökőkút lövelli magasra vízsugarait, melyek csobogva hullanak alá. Magas obeliszk vonja magára figyelmünket tetején Szűz Mária és Jézus, fejükön aranykorona csillog, melyet hálából emeltek, Bécsnek a török elleni sikeres védelme alkalmából. A tér másik oldalán a szép klasszicista palota falán a következő felirat olvasható: „E ház erkélyéről tartotta toborzóbeszédét Kossuth Lajos 1848. október 21-én."

1956-os emlékkel is találkoztunk itt. Kis tábla hirdeti az egyik ház falán: „Ebben a házban élt és innen indult utolsó útjára Vitéz Máté Mária - 1936 augusztus 7 - 1956 október 25 - a forradalom ifjú győri mártírja."

Rövid séta után elébünk tárul a Győri vár maradványának fehér alakja. Mellette a Győri Püspöki Székesegyház és Palota áll, amely csak 4 évig volt török megszállás alatt. Draskovics és Zichy püspökök újították fel a századok folyamán. Itt a bazilika rangra emelt templomban őrzik Szent László hermáját, amely egy aranyozott ezüstfejdísz. III. Béla idején László király szentté avatásakor készült. Hazánk legértékesebb középkori ötvösművészeti remeke. Megható volt közelében lenni ennek az ereklyének, melyről csak legfeljebb könyvekben olvashattunk eddig. Sokívű híd vezet át itt a Dunán. A folyam együtt jön velünk következő állomásunk, Komárom felé.

A Monostori Erődben már jártunk, ezért, na meg főleg a karakterek számára való tekintettel nem tudok részletesen beszámolni róla. Csak egy jó tanács, hogy ne botorkáljanak a kazamatákban mint mi, vigyenek lámpát, hogy ne csak nemlátó társaikra támaszkodjanak. Tata volt utolsó állomásunk, ahol a vár és a kastély megtekintése után az Öreg-tó látványa, illetve az onnan jövő friss áramlat üdített föl az élménydús nap végén.

Változatos, szép, kellemes hétvége volt, amiről nem csak azért írok, hogy hírt adjak kirándulásunkról, hanem hogy kikapcsolódást és némi ismeretet nyújtsak olvasóimnak. Kedvet szeretnék csinálni másoknak is, hogy próbáljanak eljutni ezekre a nevezetes helyekre.

2010. október 4.

Balázs Éva

Öt nap Erdélyben 2010 (Vissza a lap tetejére)

 

A VGYHE 43 fős turista csapata 2010. május 27-én indult Erdély felfedezésére. Idegenvezetőnk Tamás Sajtos Ilona, valamint gépkocsivezetőnk Ferenc is, erdélyi származásúak, így aztán betéve ismerték a bejárandó területet. A kirándulást a Hont Tours utazási iroda szervezte. Az MVGYOSZ Székháza elöl indultunk, majd az M3-as úton haladtunk és Debrecen, Berettyóújfalu érintésével Ártándnál léptük át a határt.

Első állomásunk Nagyvárad volt. Itt megtekintettük a Székesegyházat, a Kanonok-sort, a Püspöki Palotát, elhaladtunk a Fekete Sas palota mellett. A városban levő Színházban kezdte pályafutását Gózon Gyula és Kabos Gyula is. Nagyvárad a szecesszió városa, kb. 200. 000 lakosa van, akiknek 34 %-a magyar ember.

Nagyváradról tovább haladtunk Bánffyhunyad felé. Megpihentünk a Királyhágón, ami Erdély „bejárata", kapuja. A határtól a királyhágóig húzódó területet Partiumnak nevezzük.

Az Erdélyi medencét a Máramarosi-havasok, a Keleti-Kárpátok, a Déli-Kárpátok és a Nyugati Sziget-hegység fogják közre.

Következő állomásunk Bánffyhunyad volt, amit Zsigmond király adományozott a Bánffy grófoknak. Bánffyhunyadon a református templomot néztük meg. A város körülbelül 10.000 lakosú, akik 30 %-a magyar.

Bánffyhunyadról Kalotaszegen keresztül utaztunk Kolozsvár felé. Gyönyörű legelők, dombok, erdők tarkították a vidéket. Elhaladtunk a Csucsa-i kastély mellett, amelyben rövid ideig a Boncza család lakott. Boncza Miklós Bánffyhunyadon volt ügyvéd, Boncza Bertát pedig Ady vette feleségül. A jelenlegi épületet Octavian Goga költő vásárolta meg és alakította át neobizánci stílusú kastéllyá, ma múzeumként működik. Áthaladtunk Körösfőn, Gyalu helységen és Kolosmonostoron.

Megérkeztünk Kolozsvárra. Először a Házsongárdi temetőt kerestük fel. Itt temették el Dzsida Jenőt (31 évet élt), Apáczay Csere Jánost (34 évet élt) és megtekintettük Szentgyörgyi István síremlékét, aki a Színiakadémiát alapította. Sok híres közismert személy, író, költő, tudós, mágnás nyugszik itt, de most már egyre több román hírességet is ide temetnek. A városban tett séta alkalmával útba ejtettük a Szent Mihály templomot, Mátyás király szülőházát, a Rédey palotát, a Bethlen Gábor által alapított konviktust. Itt van a híres Babes - Bolyai Egyetem.

Kolozsvárról első szálláshelyünkre, Magyarlónára (Kis Manyi szülőhelye) utaztunk. Kitűnő szállásunk volt, bőséges reggelivel.

A második nap elköszöntünk Magyarlónától, és rátértünk a majdnem kész autópályára. Az út gyönyörű tájakon haladt. Buszunkkal elhaladtunk Magyarfenes, Tordaszentlászló, Magyarléta és a Tordai-hasadék mellett. Tordát az ablakból szemléltük meg. A település 160 évig volt az országgyűlés színhelye, ahol 1568-ban Dávid Ferenc kihirdette a vallásszabadságot.

Megérkeztünk Marosvásárhelyre; gyönyörű város, orvosi egyeteme, színi akadémiája, kultúrpalotája van. Az Erdély központjaként ismert város igen sokat szenvedett a századok során az osztrák, török, tatár betörésektől, de a város a huszadik század elején rohamos fejlődésnek indult. A Kultúrpalota kívül-belül csodálatos épület, gyönyörű freskók díszítik. 1913-16 között épült Bernády György ügyvéd, majd polgármester hathatós támogatásával. A folyosókat velencei tükörrel nyújtották meg, ami gyönyörű látványt ad. A fent található Tükörterem konferenciák színhelyéül is szolgál. Színes ólombetétes üvegablakok díszítik a termet, az érdeklődők Róth Miksa alkotásait, a lépcsők fordulójánál pedig Jókai, Kossuth, Petőfi, Liszt, Erkel és Munkácsy portréit csodálhatják meg.

Marosvásárhelyről Szováta felé folytattuk utunkat. Ákosfalva, Székelyvaja, Göcs, Balavásárhely, Gyulakuta, Erdőszentgyörgy mind-mind elmaradt mögöttünk. Az utóbb említett faluban nyugszik Rédey Klaudia, a walesi herceg ükanyja. Károly herceg néhány évvel ezelőtt itt tett látogatást, és anyagi támogatásával felújították az iskolát, amely most kollégiumként fogadja a diákokat.

Hármasfalva, Makfalva után végre Szováta következett.

A fürdőhelyéről ismert Szovátán gyönyörű villák sorakoznak, még a monarchia idejéből. A magyar Danubius wellness hotelt üzemeltet itt. Megtekintettük a Medve-tavat, amelynek formája tényleg kiterített medvebőrhöz hasonlít. A vidék só ásványokban gazdagon telített. A tó vize tömény sóoldat, gyógyító hatással bír.

Megpihentünk Bucsin tetőn, a Görgényi havasok legmagasabb pontján. Aki akart vásárolhatott a népművészek fából faragott munkáiból.

A borzonti Basa Fogadó és a mellette lévő skanzen színes programokkal ajándékozott meg minket. A nap végén pedig Székely-Szentléleken hajtottuk álomra fejünket.

A Harmadik nap korán indultunk a Békás-szoros felé. Ismét apró falvakat hagytunk magunk mögött: Székelyudvarhelyet, Máréfalvát, Kápolnásfalvát, és a 120 tagú filharmónia gyermekkórusról ismert Szentegyházát.

Elhaladtunk a Csík- Kissomlyó, Nagysomlyó mellett is, amely hegyei között található az a nevezetes nyereg, ahol 1567-ben János Zsigmond vívott csatát a székelyekkel, akik a Tolvajos tetőn megverték Zsigmond seregeit. A három kereszt közül a jobb oldali emlékeztet az eseményre. A székelyek megőrizték katolikus hitüket, ezt a győzelmet minden évben Pünkösd szombatján megünneplik.

Tovább folytatva utunkat megálltunk Madéfalván. Mivel a lakosság megtagadta a katonai szolgálatot a kedvezmények megvonása miatt, az osztrákok tüzet nyitottak a városra. Körülbelül 400 ember esett áldozatul. Ennek hatására a környék lakói és a Csík megyei székelyek egy része Bukovinába vándorolt a Kárpátokon keresztül, másik részük a Gyimesi völgyben telepedett le. Az előbb említett csoportot bukovinai, az utóbb említettet gyimesi székelyeknek nevezték el. Mádéfalván ma is márványtábla és turulmadár őrzi az elesettek emlékét.

Autóbuszunkkal átmentünk a romániai Vasláb falun, ahol valamikor vasbányászat folyt. Láttuk a Nagyhagymás masszívumot, amely tetején a Tarkő szikla magasodik, a Maros és az Olt folyó ered belőle. Áthaladtunk Gyergyószentmiklóson is és gyönyörű szerpentines úton felértünk a Pongrácz tetőre.

Visszafelé megtekintettük a Gyilkos-tavat. A Gyilkos-tó 1837-ben egy hegyomlás következtében keletkezett, a tavat a Békás-patak táplálja. A Békás-folyó mentén lementünk a Békás-szoroshoz, ahol a hatalmas sziklák szinte összeérnek. A legszebb látnivaló az oltárkő, melynek tetejét kereszt díszíti.

Utunk újra Gyergyószentmiklóson valamint Gyergyóalfalun át vezetett. Gyergyóalfalu az ország leghidegebb pontja a téli időszakban, pár évvel ezelőtt mínusz 41 fokot is mutattak a hőmérők.

Korondig erdős tájakon gyönyörködtettük szemünket. A falu leginkább egy piacra hasonlít. Az utcák két oldalán iparművészek árulják portékájukat, agyag edényeket, ruhákat, faragott tárgyakat vásárolhat az odalátogató.

A negyedik napon úti célunk a Szent Anna-tó volt. Ismét áthaladtunk Máréfalván, Székelyudvarhelyen, valamint Székelylengyelfalva mellett, a pici falu Orbán Balázs szülőhelye. A tudós ember a múlt században bejárta gyalog Erdélyt, s minden helységben feljegyzéseket készített az ottani népszokásokról, népviseletről. Gyűjteményét a Magyar Tudományos Akadémia könyvben jelentette meg, mely ma is igen élvezetes olvasmány. A mű hangos változata az MVGYOSZ könyvtárából kikölcsönözhető.

A Hargita a székelyek szent hegye, ma is vannak működő vulkánjai. Gyógyvizek, gyógyforrások keletkeznek, mofetták buzognak, és törnek fel. Csodálatos erdőkön keresztül mentünk, gyönyörű rétek, legelők és szerpentinek vezettek kitűzött célállomásunkig. Az erdőkben nem ritka a barnamedve, a farkas, az őz, és a madárvilág válfajainak is élőhelyéül szolgál.

A Szent Anna-tó a Hargita hegység vulkánikus kráterében fekszik. 200 méter hosszú, 5,5 méter mély a vize. Keletkezéséhez különböző mondák kapcsolódnak, a gonosz és a jó szelleme történetét szívesen hallgattuk.

Megálltunk Alsócsernátonban, ahol a Domonkos kastély néprajzi múzeumként üzemel. Mezőgazdasági - és háztartási eszközök és régi híradástechnikai berendezések láthatók állandó kiállításán. Megtapogattuk a székelykapun lévő motívumokat is, majd tovább indultunk.

Kovászna megye székhelyén, Kézdivásárhelyen tekinthető meg Gábor áron rézágyújának másolata. A falu négyszögletes terén szobor emelkedik. A Kanda utcában Dr. Péter Árpád sorstársunk szülőhelyét is megtalálta, ahol két éves koráig nevelkedett.

A magyarok egyik zarándokhelyén, Nyerges tetőnél is letáborozott csapatunk. 1849. augusztus 1-jén Gál Sándor ezredes 200 székelye harcolt itt a túlerőben lévő cári csapatokkal, mindannyian hősi halált haltak. A hegytetőn a kopjafa erdő, az emlékművek, a koszorúk megtekintése mellett leróttuk kegyeletünket hősi magyarjaink előtt.

Farkaslakán tisztelegtünk Tamási Áron sírhelye és emlékműve előtt. A nagy írót végakarata szerint itt helyezték örök nyugalomra.

Az ismert székely falvakon keresztül másnap elindultunk hazafelé. Héjjasfalva és Fehéregyháza között az Ispán kútnál megálltunk, ahol Petőfi Sándor, a magyarok egyik legnagyobb költője elesett a szabadságharcban. Halálának 50. évfordulójára Haller Lujza grófnő múzeumot létesített emlékére a Fenyves ligetben, valamint szobor állít a költőnek örök emléket.

Székelykeresztúron a Gyárfás kúriában Bem József utolsó megbeszélését tartotta, amin Petőfi Sándor is részt vett. Innen a segesvári vár felé hajtott sofőrünk. Felújítási munkák miatt a várat csak körbejárni tudtuk.

Este nyolckor szerencsésen megérkeztünk Szövetségünk elé. Megköszöntük Tamás Sajtos Ilonának az igen kimerítő, jól tájékozott túravezetést, aki nyolc éve ugyan Magyarországon él, de a szíve még mindig haza húzza Erdély vidékére. Kifejeztük hálánkat Ferencnek, buszsofőrünknek is. A szervezőknek, vezetőknek köszönet az útért, ami felejthetetlen élmény volt számunkra.

Ez a beszámoló Illés Rudolf írása nyomán készült 2010. július 20-dikán.

 

Ahol „Aranygyökereink” nőttek(Vissza a lap tetejére)

Jegyzőkönyv helyett.

• Téma: 3 napos kirándulás
• Résztvevők: VGYHE Turista Szakosztálya, 50 fő
• Időpont: 2009. szeptember 04-06.

Élménybeszámoló.

Gabika vezetésével elindult autóbuszunk Budapestről, és meg sem állt Szolnokig. A járműből kilépve, vagy 50 repülőt és helikoptert pillantottunk meg. Nem ám a levegőben, hanem a földön. De nem voltak szétlőve, sőt a repülők hosszan elnyújtották törzsüket, kitárták óriási szárnyaikat. A kis, színes helikopterek propellerjein csillogott a napsugár. Ugyanis a Szolnoki Repüléstörténeti Kiállítóhely látogatói voltunk. Bemehettünk egy volt MALÉV gép belsejébe és pilótafülkéjébe is. A NÁTO egyenruhás, szimpatikus, fiatal tiszt mesélt a pilóták szép, de veszélyes életéről. Akkor jó, ha a felszállások száma megegyezik a leszállásokéval, vagyis nem következik be tragédia. A megtekintett gép 17 ezer leszállást hajtott végre. Rövidesen mi is felszálltunk, bár csak az autóbuszra, hogy Püspökladányban, az arborétumban sikeres kiszállást hajtsunk végre.

Nagy tudású természetbúvár mutatta meg a 11 km hosszú tanösvény egy részét, a különleges fákat, bokrokat, halastavat és megismertetett a Sárrét múltjával. A hajdani mocsárvilág szigetein éltek az emberek, a környék állatai, madarai terített asztalt jelentettek a lakosságnak. A XIX. század közepén a folyók szabályozása után, a terület kiszáradt, ezután nagy lett a szegénység a Sárréten. Néhányunknak a legnagyobb élményt a kitömött állatok pl. a hörcsög, mókus, róka, gólya, szajkó megsimogatása jelentette.

Délután még megtekintettük Hajdúszoboszlón a Bocskai Múzeum kiállításait, sajnos helyszűke miatt nem tudok részletesen beszámolni az értékes, gazdag gyűjteményekről.
Este, Debrecen főutcáján, a Piac utcán sétálva megnéztük a híres Arany Bika Szállót, a lombok közt átszűrődő fényben csobogó vízesést. Megálltunk a történelmi helynek számító Nagytemplomnál, feltekintettünk az előtte álló Kossuth szoborra.

A második nap reggelén átléptük a keleti határt. Nem mentünk el Erdélyig, csak az Alföld keleti részén, az úgynevezett Párciumban tettünk feledhetetlen kirándulást, ahol-az ismertető könyv szerint az „ARANYGYÖKEREK” nőttek. Érsemjénben Csorba Teréz pedagógus mutatta be a község 3 híres szülöttét: Kazinczy Ferencet, Fráter Lórándot és Csiha Kálmánt, akiknek közös emlékházat állítottak. Olyan lelkesen, érdekfeszítően beszélt, hogy szinte ittuk szavait. Elmondta, hogy abba a szentélybe léptünk
be, ahol Kazinczy Ferenc (1759-1831) a nagy irodalomszervező és nyelvújító  gyerekeskedett 7 éves koráig, majd a börtönből való szabadulása után 1801-1806-ig is itt élt, és fejtett ki irodalmi tevékenységet. A jakobinus mozgalomban való részvétele miatt került fogságba, melynek emlékét a kufsteini vár korabeli képe idézi fel.

A községbeliek még beszélik Kazinczy nyelvét. Kazinczy káromkodása is igazi érsemjéni volt. Az író az 1810-es években bejárta Erdélyt, s csodálkozva tapasztalta, hogy ott mindenki magyarul beszél, nem németül és franciául, mint Magyarországon az előkelő nemesi udvarokban. 2005-ben Érsemjén önkormányzata megvásárolta a Krajnik kúriát, amely közös telken feküdt az 1931-ben lebontott szülőházzal. Ebben a kúriában rendezték be a falu nagy szülötteinek emlékházát.
Itt látta meg a napvilágot 1872-ben Fráter Lóránd, a bohém, nótaszerző huszárkapitány, aki 127 dalt, magyar nótát írt. Pl. „Száz szál gyertyát”, „Akácos út”, „Kraszna Horka büszke vára”. Fráter a katonai pálya után kezdett zenével foglalkozni, mégpedig magas színvonalon. Kezdetben komoly zenei koncertet tartott, utána egy magyar nótát csempészett oda. Később egész estét betöltően csak magyar nótát játszott. Az elnémetesedett előkelő szalonokba bevitte, megkedveltette a magyar nótát a XX. század fordulóján. Európa nagy városait lenyűgözte zenéjével. Magyarországtól Amerikáig számos országban ismerték és éneklik még ma is dalait. VII. Edward angol hercegnek kicsordult a könnye, mikor meghallotta őt hegedülni és énekelni. A történelmi jelentőségű Fráter család történetével is megismerkedhettünk. Többek között Fráter Györggyel, vagyis György baráttal, Erdély kormányzójával. A híres családból származott Madáchné Fráter Erzsébet, Fráter Alajos Kossuth testőrkapitánya is.

Ebben az érmelléki községben ringott bölcsője Csiha Kálmán református lelkipásztornak, aki 1990-től tíz esztendeig volt az Erdélyi Református Egyházkerület, s a világ reformátusainak egyik legjelentősebb szellemi vezére és lelki vezetője.
Az Értől jutott az óceánig, a nemzetközi hírnévig nagy költőnk Ady Endre. Érmindszenten, egy egyszerű házban született, amelyben két szoba és szabadkéményes konyha van. 1907-ben felépült a telek másik oldalán az Ady kúria, amely már jellemzőbb egy módosabb családra. Ízelítőként látható itt: cserépkályha, porcelánból készült talpas mosdó, Léda japán csészéje, a költő halotti maszkja. Egy másik szobában Léda, Csinszka képei, újság cikkek és művei tekinthető meg. Az emlékház Adyék eredeti tárgyaival van berendezve. Ez úgy történhetett, hogy a cselédnek odaadott bútorokat a múzeum 1977-ben visszavásárolta.

Sződemeteren, Kölcsey szülőházában ma egy román görög katolikus pap lakik, de azért megnézhettük a ház tornácán a költő emléktábláját. Egy kicsi emlékszoba is található a faluban, néhány kép és vele kapcsolatos írat másolatával. De a szomszéd falu – Tasnád – református papja, aki kalauzolt, azt mondta, lesz itt nagyobb szoba, több emlékkel. Olyan lelkesedés, annyi erő sugárzott a hangjából, hogy el kell higgyük, sikerülni fog. A helybeli református templomban emlékezett meg nemzeti imánk szerzőjéről. Mi pedig a Himnusz eléneklésével tiszteleghettünk legméltóbban Kölcsey Ferenc emlékének. Az utolsó énekhangok után váratlanul tovább halottuk zengeni a Himnusz szövegét. „Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére…”
„S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára…”.

Döbbenet, szinte hallani lehetett a csendet. Tóth Péter turista társunk mély átéléssel folytatta
„Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk…”,
„Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre…”, 
„Szánd meg, Isten, a Magyart…”. Olyan lenyűgöző hatású volt a hely, a templom, a szavalat, hogy az arcomon peregni kezdtek a könnyek. A perc nagyszerűsége könnyeket csalt társaim szemébe is. Mindhárom emlékhelyen, tehát itt is, Sződemeteren kitűztük „Tisztelettel emlékezik a Hermina Egyesület Turista Szakosztálya” feliratú nemzetiszínű szalagunkat.

Ezt az élményt már nem lehetett felülmúlni. A természet tudja csak feloldani, levezetni az erős érzelmeket. Ez sikerült másnap, vagyis a kirándulás harmadik napján a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjében tett látogatásunkkal. Belépéskor a pálmák legyezője köszöntött minket. Színes, illatos virágok szegélyezték utunkat, amint ismerkedtünk az érdekes, ritka növényekkel.
Hazafelé tartva Hajdudorogon a görög katolikus templom padlótól a mennyezetig nyúló gyönyörű ikonosztáza kápráztatott el aranyló, színes képeivel. Hálásak vagyunk a szakosztály vezetőségének és az idegenvezetőknek, hogy ilyen élményben lehetett részünk. A fogékony tagság értékeli a látottak jelentőségét és a szervezők fáradozását.

Mikszáth és Madách szülőföldjén tett kirándulás(Vissza a lap tetejére)

 

Mikor a természet újra éledt, 2009. áprilisában első idei kirándulásunkon híres írók nyomába eredtünk.
Balassagyarmat után elhagyva Magyarországot, a „Tót atyafiak és jó palócok” földjén, Szklabonyán felkerestük Mikszáth Kálmán emlékházát. A tárlatvezető előadása, valamint a képek, dokumentumok nyomán feltárult előttünk: a Mikszáth család múltja, a kis Kálmán gyermek- és ifjúkora, kezdeti rögös útja az irodalom terén, majd szegedi és fővárosi sikerei. Ismét feleségül vehette Mauks Ilonát, hiszen a híres író és országgyűlési képviselő már el tudta tartani őt és gyermekeiket. Mikszáth mesélt a Noszty fiúról, Buttler János különös házasságáról, mi, az utókor láthattuk a vitrinekben a díszes köteteket. Külföldön is ismertté vált az író. A Szent Péter esernyője című műve ott volt Roosevelt amerikai elnök éjjeliszekrényén, és a svéd király is kedvencei közé sorolta. A kis emlékház nem a Mikszáth család bútorával volt berendezve, hanem korabeli XIX. század végi tárgyakkal. A nagy tálalószekrény, a kovácsoltvas lámpa érintése segített, hogy beleélhessük magunkat a mikszáthi világba. Szülőházát lebontották, de a helyén kis kőemelvényen a szlovák mellett magyar felírat hirdeti, hogy ezen a helyen állt Mikszáth Kálmán magyar író szülőháza.

A Balassa család hajdani fészkéhez, Kékkő várához vezetett tovább az utunk, ahol a költő Balassi Bálint sok kedves napot töltött. A vár elég romos állapotban van, széthordott köveiből egy szerényebb kastély épült. Kékkő vár alapja 1230-ból származik, erre épült mind tovább a vár a középkor folyamán. Mi látható ma az ősi várból? Az égnek meredő falak, ablakokat sejtető mélyedések. Viszonylag jó állapotban van a nagy, kerek bástya, de felmenni rá tilos és életveszélyes. A környék azonban kárpótolt a múlandó tárgyakért. Elénk tárultak a zöldbe öltözött dombok közt pirosló háztetők. A levegő éles, friss volt, madár dalolt, a fák kibontották virágos leplüket. Aki nem látta, érezte az illatokból, hogy az idén is megjött az igazi, szép tavasz.

A testi-lelki felüdülés után szellemünk kapott óriási ajándékot, amikor Alsósztregován megnéztük irodalmunk másik géniuszának, Madách Imrének kúriáját. A szép kandalló, a díszes szekrények nem a családé voltak, de a XIX, századi jómódú birtokos család életmódját híven tükrözték. A képekről és a magyarul tudó tárlatvezető előadásából megismerhettük Madách családját: szüleit, nyolc testvérét, házasságát Fráter Erzsébettel, bebörtönzését, válását. Egyik őse, Madách Gáspár szintén író volt az 1500-as években. Nagyon megható és lélekemelő volt belépni az „oroszlán barlangba”, Madách dolgozó-szobájába, ahol nagy nemzeti drámánkat az Ember tragédiája című művét írta, melyet negyven nyelvre fordítottak le. Rövid sétával jutottunk el

Madách Imre sírjához, melyen obeliszk áll magyar felirattal, s az író portréjával. A tetején Ádám teljesalakú nagy szobra volt látható, ég felé emelt kézzel várva az Úr szavát. A talapzat koszorúit most már a turisták nemzetiszín szalagos koszorúja is gyarapítja. Álltunk az emlékműnél, alatta a nagy író hamvai, felette az emberiség küzdelmeit megtestesítő Ádám alakja magasodik a végtelen kék ég felé. A pillanat nagyszerűségét átérezve elkezdtük a Himnuszt énekelni. Ennyivel adóztunk Madách Imrének és a magyar irodalomnak.

Ezután már csak a kirándulás befejező programja következett. Egy furcsa helységnév következik, de érdemes megjegyezni, mert még az útikönyvekben sem található meg. Szlovákul MUL’A, magyarul RÁRÓSMÚLYAD. Építészeti ritkaság, az első vasbeton szerkezetes templom található itt. A Kórfy grófi család építtette 1910-ben olasz mesterekkel. Az épület azért is modern benyomást kelt, mert a templom nyolcszögletű, egy rövid rész köti össze a magas, hegyes, szögletes toronnyal. Az ablakok szélesek, öt keskeny részre tagolódnak. Magasan helyezkednek el, ezért jól megvilágítják a templom belsejét, ahol nagyon szép festmények és domborművek találhatók. A határmenti Rárósmúlyad után hazafelé vettük utunkat. Irány Magyarország! Irány Budapest!

Budapest, 2009. május 13.
Balázs Éva

A Fertő-tó vidékén jártunk(Vissza a lap tetejére)

 

A Hermina Egyesület Turista Szakosztálya háromnapos kiránduláson vett részt szeptemberben a Fertő-tó vidékén.

Első programunk Fertőszéplakon a Falu múzeumnak helyet adó gyönyörű tornácos épületek, és azok tárgyi emlékeinek megtekintése, kézbevétele volt.
Hidegség volt a következő helyszín, ahol a XII. századi Szent András templom 900 éves falai között részletes ismertetést hallottunk a templom és a település történetéről, majd megkóstoltuk Hidegség hideg forrásának vízét. Balf és a fürdő érintésével Fertőrákosra érkeztünk, ahol kis autókba szállva a III. századi Mitras kultúra szentélyéhez látogattunk el. Ez az egyedülálló római kori emlék néhány méterre található az országhatártól, Fertőmeggyes (Mörbisch) szomszédságában.

Másnap Kismartonba utaztunk, ahol a világörökség részét képező kegytemplom és kálvária megtekintése után Joseph Haydn kriptája előtt állhattunk meg.
Utunk következő állomása Liszt Ferenc Szülőházának és a múzeumnak megtekintése volt Doborjánban. A nagy zeneszerző életének dokumentumai és tárgyi emlékei mindannyiunk számára felejthetetlen élményt jelentett.
A délutáni gyönyörű napsütésben sétát tettünk a Dunántúl legmagasabb csúcsára, Írottkőre. A 882 méter magasan álló kilátót az osztrák-magyar államhatár metszi, így a csoportunk tagjai egyik lábukkal magyar, másikkal osztrák területen álltak.

A harmadik napon Kőszeg következett, ahol a madár múzeum és tanösvény területén tett látogatás után belvárosi sétával szórakoztattuk magunkat.
Délután a Velem melletti Novákfalván folytatódott a programunk, majd Sárvár érintésével Berzsenyi Dániel, a nagy ódaköltő szülőházát és múzeumát tekintettük meg Egyházashetyén.

Utunkat támogatta a Nemzeti Alapítvány, a Budapesti Sportszövetség és a Wesselényi Miklós Sportalapítvány.

 

Budapesti turisták kirándulása 2009 május 22-24.(Vissza a lap tetejére)

Mit mesél a Dél-Dunántúl?

Az érkező turisták vidáman köszöntötték egymást, és reggeli frissességgel szálltak fel az autóbuszra. A motor felzúgott és ötven ember elindult délre, hogy feledve az otthoni gondokat átadja magát a kikapcsolódásnak, élményszerzésnek.

Az idegenvezető tolmácsolásán keresztül az utasok jobban észrevehették vagy elképzelhették milyen tájakon haladtak, valahogy így: balra egy kis templom, jobbra patak, rengeteg pipacs az árok szélén, a villanyoszlopon gólyafészek! Az elsuhanó tájak feledtették az idő múlását. Egyszer csak azt hallottuk: Szekszárd! Már ott is álltunk Babits Mihály szülőházánál, előtte a költő ülőszobrával. A ház az anyai nagyapáé volt, száz évig állt a család tulajdonában, utoljára a költő öccse Babits István lakott benne. Babits Mihályról tudtuk, hogy „az elefántcsont-toronyban” élő nagy költő, nagyhatalmú írófejedelem. De most rájöttünk, hogy ő is Ember. Álltunk az ágy mellett, amelyen született 1883. november 26-án este. Az ágyat édesanyja kézimunkájával díszített terítő fedte. Az anya szobájában kandallót, szekrényt, díszes fotelt, kanapét, mosdószekrényt, és íróasztalt láthattunk, rajta üveg alatt a kis Misike levele volt olvasható „kedves nagyanyikájának”. Aláírás: „misike”, kisbetűvel. Még nem volt iskolás a kisfiú. A család díszkardját már a diákszobában tekinthettük meg. Ebben a helységben helyezték el a kisdiák íróasztalát, amely egy négyfiókos szekrény volt lenyitható felsőlappal. Az asztal felett csoportkép függött, a hatvannégy gyerek közül Babits Misike a balszélén az első sorban törökülésben foglalt helyet. A szülői ház, az eszményített kert később gyakran adott ihletet nagy művei megalkotásához.

Autóbuszunk a Völgységben haladt tovább. Bonyhádon a Völgyégi Múzeum érdekes néprajzi kiállításai közül, az itt élt németekről és a helyükbe telepített székelyekről szólót említem csak meg. Perczel Mór szülőházát kell kiemelnem a bonyhádi programból. Annak a 48-as tábornoknak relikviáit tekintettük meg, aki 24 csatából 17-et megnyert. Cikó nevű falun keresztül Óbányára érkeztünk, ott kellemes sétát tettünk egy szurdokban, ahol a kis patak csobogásának madárfütty válaszolt.

A második nap reggele Túrony faluban, az Árpád-kori elemeket is magába foglaló kis református templomban talált bennünket, ahol a helyi lelkész hároméves kisfia társaságában lelkesen beszélt a templom történetéről.
A nap fő eseménye Siklóson várt ránk. Igazi várat láthattunk magas falakkal, barbakánnal, vagyis körbástyával. A várárok feletti „felvonóhídon” bejutottunk a belsővárba. Itt egy fiatal, csinos hölgy, Márta várt ránk, aki olyan lelkes, rátermett vezető volt, hogy szinte megszólaltatta a köveket felidézve a múltat. A vár négyszögletű, a négy szárnyát négy híres család építtette ki az égtájaknak megfelelően. A déli szárnyat az 1290-es években a Soklós család kezdte építeni, akiről a helység a Siklós nevet kapta. A XIV. században a Gara vagy Garai család a keleti szárnnyal bővítette az építményt, már gótikus stílusban. 1507-től Perényi Imre nádor lett a tulajdonos. Második felesége Kanizsai Dorottya, a reneszánsz nagyasszony, a mohácsi áldozatok eltemettetője volt. Az ő tiszteletére szép emlékkertet alakítottak ki. A Perényiek az északi szárnyat reneszánsz stílusban építtették fel.

A török idők nem okoztak nagy pusztítást. Utána a Batthyány család kezébe került a vár, ők fejezték be a váregyüttes mai formájának kialakítását a klasszicista stílusban emelt nyugati szárnnyal. Batthyány Kázmér az 1848-as külügyminiszter is a vár birtokosai közé tartozott, akinek hamvait 1987-ben hozták haza, helyezték Siklóson örök nyugalomba. Utolsó tulajdonos az 1930-ban elhunyt gróf Benyovszky Móricz volt. (Csak névrokona a madagaszkári királynak.) A vár gótikus kápolnája színes üveg ablakaival, szép festményeivel, kis tündéri helynek tűnt. Padlózatában Batthyány Kázmér és Benyovszky Móricz síremlékeit láthattuk.

Az épület szárnyaiban több érdekes kiállítást néztünk meg: vártörténeti kiállítást, kőtárat, panoptikumot a Tenkes kapitánya című film alakjaival, helytörténeti, egyháztörténeti kiállítást (megérinthettük az arannyal hímzett miseruhákat), a volt lovagteremben a kesztyűgyár termékeit foghattuk meg. Kicsit távolabb a vártól található a háromemeletes dzsámi török szőnyegekkel.
Siklósról jövet betérünk a hitviták helyéül szolgált nagyharsányi templomba, majd Villányban a pincesoron üdültünk fel poharazás közben. Estefelé Barcson, ahol a szállásunk is volt, lementünk a kikötőbe a Dráva partjára. Az alkony, a sötétedő víz, rajta a hajóról szóló horvát zenével, kellemes érzéseket, meghitt beszélgetéseket váltott ki belőlünk. Majd nyugovóra tértünk a kényelmes, kétszemélyes, fürdőszobás kollégiumi szállásunkon.

A 3. nap programjának középpontjában a szigetvári látogatás állt. A vár régi térképét magunk elé képzelve, valóban szigetekre épült. Víz vette körül a nagyjából négyszögletes részeket: az újvárost, a bástyákkal erősített óvárost, s hosszabb híd vezetett a tó közepén álló külső és belső várhoz. A XVI. században Horvát Márk és Zrínyi Miklós várkapitányok korszerű védelmi rendszerrel fülesbástyákkal erősítették meg a várat. 1566-ban Szulejmán török szultán százezer harcossal indult Szigetvár ellen. Zrínyi nagyon jól felkészült az ostromra, de 2500 katonája hősi ellenállása nem volt elegendő. A felrobbant nagymennyiségű puskapor olyan tűzvészt okozott, hogy lehetetlenné vált a további küzdelem. Mint tudjuk, Zrínyi Miklós megmaradt 200 katonájával kitört, a gyors hősi halált választva. A spártaiak thermopülei mártírságával felér a Szigetváriak hőstette. Ezt nekünk magyaroknak jobban kellene emlékezetünkbe vésni. Szigetvár nevét 1566-ban megismerte egész Európa.

A kirohanás helyén ma Zrínyi Miklós lovas szobra áll. Az ostrom végén elhunyt szultán dicsőségére a törökök dzsámit emeltek, melyet felújítva mi is megnézhettünk. A vár újkori tulajdonosa, a híres Andrássy család kastélyt épített itt, amely ma múzeumként működik. A Török-Magyar Barátság Parkban együtt nézett le ránk Zrínyi és Szulejmán óriási arcdomborműve. A török kormány készíttette legnagyobb, művelt, jogtudós szultánjának és méltó ellenfelének. Megérinthettük Szulejmán jelképes sírját, szarkofágját is.

Következő állomásunkon, Dombóváron, az 1848-as Batthyány-kormány minisztereinek óriási kőszobrait néztük, simogattuk meg. Hazafelé Lengyel községben egy szép Apponyi kastély gondozott parkjában sétáltunk.
A háromnapos kirándulás élmények tömkelegét nyújtotta számunkra, remélem néhányat sikerült felvillantani, és átadni olvasóimnak is.

Balázs Éva

 

2009. október 5. Balázs Éva