Nagykőrösi csoport archívuma

• "...Mégis felvertük a port" 2010

"...Mégis felvertük a port" 2010

Szép hagyomány éledt újra augusztus 28.-án. A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete Nagykőrösi Kistérségi Csoportja - egy év kényszerű szünet után - megtartotta jól bevált rendezvényét, a Pest megyei látássérültek találkozóját. A program célja: összehozni a megyében élő sorstársakat, hogy megismerhessük egymást, megoszthassuk egymással közös, vagy akár személyes örömünket, gondunkat.Morcos, esős reggelen indult velünk a vonat, de mire Nagykőrösre értünk, alábbhagyott az égi áldás. Azért szinte egész nap emlékeztettek minket a felhők, itt vannak, nem adták fel, bármikor szívesen szolgálnak egy kis nyárvégi zuhannyal, legyünk szívesek nem elbízni magunkat. Mi, résztvevők és szervezők azonban nem hátráltunk. Sőt! Arra a gondolatra jutottunk, hogy a rendezvény lelke-, motorjaként ismert Faragóné Aranka nem a zápor kedvéért dolgozott, és alighanem meghívót sem küldött neki.

Megérkezésünkkor kedves fogadtatásban volt részünk, a szervezők sok-sok jó szóval és friss pogácsával kínálták a budapestieket. A gátőrházi Lovastanya bográcsában pedig már készült a jó illatú gulyás, terjengett a sülő palacsinta illata - erről a sütőknek rendszerint más a véleménye, rettenetes olajszagot szoktak inkább mondani. Lassan kezdetét vették a programok. Bejártuk a lovastanya területét. Volt ott minden, ami akár egy hosszabb ott tartózkodást is kellemessé tehet, medence, szabadtéri játékszerek felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Igencsak méretes szalmabálák gurítgatásával próbálhattuk ki erőnlétünket, majd a felfedezőút végén pedig már előállt a befogott kocsi. Gyorsan meg is töltöttük, indultunk a városnézésre. A kellemetlen idő dacára hamar virágos jókedv vett rajtunk erőt, nótázva jártuk be a város utcáit, jókedvre hangolva a velünk találkozó járókelőket is. Talán ez a kicsattanó vidámság is hozzájárult, hogy ezután a kocsinak több kört is kellett tennie. Miközben a sétakocsikázás zajlott, a rendezvényt látogatásával tisztelte meg Nagykőrös polgármestere, rövid beszédet mondott, melyben méltatta a kistérségi csoport munkáját, annak fontosságát, majd átadta személyes ajándékát, mely a délutáni tombolahúzáson talált gazdára. A szíves kínálással is fűszerezett ebéd után következett a nap egyik fő attrakciója, a lovaglás. A vendégek rendelkezésére bocsátott jószágok türelmes kitartással viselték a bátor, vállalkozó kedvű lovasokat, se ló, se lovas nem hozott szégyent saját őseire.

A lovassport élvezete után - a lovak nem nyilatkoztak az élvezet fokáról - újabb izgalom következett, a tombolahúzás. Szépen fogytak a jegyek, de érdemes is volt, hiszen sok olyan ajándéktárgy került boldog tulajdonoshoz, amelyet a kistérségi csoport egy-egy tagja készített, ettől váltak ezek a nyeremények igazán értékessé. A fennmaradó idő az önfeledt mulatozásé volt: a vidám énekléstől torok nem maradt rekedetlen, a tánctól pedig láb taposatlan. Azonban egyszer minden véget ér, így ez a nap is. A kora esti órákban szedelődzködtünk, irány a vasútállomás. Szép napot hagytunk magunk mögött, élményekkel gazdagodva utaztunk haza. Kedves emlékként gondolunk azóta is arra a napra, a sok vidámságra, nyílt, emberi melegségre, amivel a csoport tagjai körülvettek minket is ugyanúgy, mint mindenkit, aki a találkozóra érkezett. Köszönjük azt a sok munkát, ami ehhez a sikerhez kellett!